Szerintem ez egy nagyon jó és hasznos téma. A túlélés alatt azt gondoljuk hogy helyesen kihasználjuk a természet adta forrásait (víz, növények, állatok,stb) arra a célra hogy egy elfogadható szinten tartsuk az általánosan fontos élet szügségleteit (víz,élelem, alvás) egy természet vagy emberi cselekvés miatt következő eksztrém szituációban. A tulélésben nagyon fontos a jó koncentráció, tiszta gondolkodás és az alkalmazkodó képesség. Tovább, erősnek kell lenni olyan esetekben amikor ember magára marad. Amikor csak megyunk a természtbe, nem árt kicsit előre gondolkodni. Bármilyen szép is legyen az idő mindig vigyünk magunkkal egy hoszú újjú ruhát vagy kabátot. Az időjárás gyorsan bír változni és még nyáron is gyorsan le bír hűlni a levegő. Vigyünk a zsebünkbe legalább egy kis kést meg valami gyújtó eszközt. Ha hosszabb időre megyünk a természetbe vagy valami katasztrófara számítunk, nem rosz ötlet elkészíteni egy túlélőszettet amit mindig magunkkal vihetünk. Ebben lehet :kompasz, gyújtó eszköz, kés vagy több funkciós kés, első segély csomag, stb..
Amikor rosz helyzetbe kerülünk, a következőkkel kell foglalkozni, ilyen a sorrendben: 1.Megfelelő relytekhely 2.Orientáció 3.Tűz 4.Víz 5.Élelem 6.Szignalizáció
Ha valaki azt kérdi, miért tettem a megfelelő rejtekhely találását a víz és az élelem előtt,a válasz a következő: élelem nélkül pár hetet is kibirunk, víz nélkül pár napot, de ha nincs rejtekhelyünk, a megfagyástól vagy a hőgutától akár pár óra alatt meghalhatunk.
Rejtekhely készítése A rejtekhely egy átmeneti helység amit egy vagy több embernek lehet készíteni, lehet sátor, kunyhó vagy valami impovizált rejtekhely. Olyan nagy kell hogy legyen hogy egy minimális komfortot adjon a pihenésre, hogy védjen a rosz időjárástól és hogy megtartsa a testhőmérsékletet. A rejtekhelyet egy olyan helyen kell építeni ami árnyékban van, ami védett az esőtől és a széltől. A rejtekhely kicsit magasabb helyen kell hogy legyen, hogy a víz ne foljon a rejtekhelyünk alá. Legjobb az erdő szélén építeni. Az erdőben azért nem jó, mert eső után az erdőben még óra hosszáig is csöpöghet az eső a fákról, az erős szél meg letörheti az ágakat a fákról. Mindig amikor keresünk megfelelő helyet a sátrunknak nézzük meg a környező fákat nincs e rajtuk valami törött ág mert az bármikor ránk eshet és halált is okozhat. A rejtekhelyet ne épitsünk magányos fák alatt (villám), se olyan helyen ahol természeti katasztrófa keletkezhet.
Rejtekhely amit katonai sátorlapból vagy hasonló dolgokból lehet építeni:
Relytekhely amit fa darabokból lehet építeni:
Télen:
A Tűz
Mielőtt tüzet raknánk, keressünk megfelelő helyet a túznek, és figyeljünk arra hogy mit csinálunk nehogy erdotűz legyen a dolog vége! Soha se hagyjuk el a tüzet, se ne hagyjuk hogy úgy égjen hogy senki se figyel rá! Ha a tűz már nem kell nekünk, öntsük le vízzel, lökjük szét a megmaradt fadarabokat és mégegyszer öntsük le vizzel!!! Biztosak kell hogy legyünk abban hogy nem maradt utánunk parázs meg hogy nem füstöl tovább a tüzhelyünk!!! Ha kevés időre akarunk tüzet rakni (max 1-2 nap) akor elég a tervezett tűzhely helyét megtisztítani a levelektől, száraz fűtől meg stb. egészen addig, hogy csak a föld látszodjon (ezt legalább 1m2 nagy területen kell elvégezni). Rakjunk kő darabokat a tűzhely köré nehogy a szél szétvigye a parazsat a természetbe. Ha még kicsit több ideig akarunk táborozni, célszerű a tűznek egy kb. 20-30 cm mély gödröt ásni és ott tüzelni.
Tüzet több módon is gyújthatunk:
Gyufával és öngyújtóval Szerintem erröl nem kell sokat írnom, csak azt hogy a gyufák vízállóságát lehet növelni parafinnal (gyertyával) való bevonással. A gyufá ami nem nagyon nedves, használat előtt végighúzva a hajunkon kicsit feltöltődik elektrosztatikusan, és észrevehetően könnyebben gyullad meg. Ez a módszer azonban teljesen átnedvesedett gyufa esetén már nem használható.
MAGNÉZIUM TÖMB: Mindössze gyufás skatulyányi méretű magnézium darab, amellyel esőben is tüzet rakhatunk. Egy vasdarabbal, pl. késsel lefaragunk néhány morzsányit a magnéziumból, és ráhelyezzük a meggyújtandó anyagra, pl. tapló, papír, forgács, stb. A magnéziumtömb egyik oldalán levő acél lapon a késünket végighúzva szikrát keltünk, és az begyújtja a magnézium forgáccsal a gyújtóanyagot.
KOVAKŐ ÉS ACÉL: Az évezredeken át jól bevált tűzgyújtó eszköz korszerű változata. A kovakő rúdformára kialakított eszköz, amelyen acélt végighúzva szikrát kapunk. A magnézium tömbnél kisebb hőértékű szikrákat kapunk.
KÁLIUM-PERMANGANÁT + GLICERIN: Vegyi gyújtó eszköz, amelyet katonák is gyakran használnak. A kálium-permanganátot háborús helyzetekben egyénileg víztisztításra alkalmazzák. Mindkettő beszerezhető gyógyszertárakban vagy vegyszerboltokban. Használatuk igen egyszerű. Akár mogyorónyi kálium-permanganátra egy csepp glicerint rácsöpögtetünk, és az néhány másodperc múlva lángra lobban. A közel 800 C°-on égő vegyszerek rendszerint még a nehezebben lángra lobbanó anyagokat is meggyújthatjuk.
TŰZGYÚJTÓ ÍJ: A egyik legősibb tűzgyújtási mód. Első lépésként keresünk hozzá egy 60-80 cm hosszú és 2-2,5 cm átmérőjű rugalmas fát. Erre a legjobb a tiszafa, mogyoró, jávor, hárs, bükk, gyertyán, stb. Két végén készítsünk egy-egy kis bevágást, és erősítsünk rá húrt. Erre a célra egy kb. 1 cm vastag zsinór is megfelelő. Orsónak és tokmánynak kemény, de száraz fát nézzünk. Az orsó az íj vastagságú legyen, és körülbelül arasznyi hosszúságú. Egyik végét hegyezzük ki, a másikat meg kerekítsük le. Ez utóbbi részhez csatlakozik a tokmány . A tokmány egy tenyér nagyságú fadarab, amelybe mélyedést faragunk az orsó tompa végének. Ezt a részt szokták szappannal, vagy zsírral is megkenni, hogy jobban csúszon az orsó. Egy lapos puhafa fadarabot keresünk, (pl. fenyő, hárs, stb.) és ennek szélébe V alakú bevágásokat és mélyedéseket faragunk. A mélyedés alá könnyen gyulladó anyagot teszünk. Erre a legmegfelelőbb a bükkfa tapló, nyírfa kéreg vagy a kóc. Ez utóbbihoz a spárga szétkalapálásával jutunk. A tűzgyújtáskor térdünkkel vagy a talpunkkal leszorítjuk a falapot. Az íjjal az orsót előre-hátra forgatjuk, és az orsó hegyénél izzó parázs keletkezik. Ez lehull az alatta levő gyújtósra. Ne várjuk, hogy lángra lobbanjon, hanem az izzó parazsat a gyújtóssal együtt óvatosan kézbe kell venni, és fújni. Ez a gyakorlatot is igénylő mozzanat a kulcsa a tűzgyújtásunknak. Amennyiben éppen a megfelelő erőséggel fújjuk a parazsat, akkor az lángra lobban, és már csak rá kell tennünk az előre elkészített forgácsokra.
TŰZGYALU: Nagyon könnyen elkészíthető tűzgyújtó eszköz. Egy puhafába hornyot készítünk. Ehhez célszerű egy vastagabb bodzaágat keresni, és kettéhasítva a puha belét kivenni. A tűzgyalu rúdjának egy közel két arasz hosszú száraz keményfa botot keressünk. A horony egyik végéhez készítsünk könnyen lángra lobbanó anyagot. A tűzgyújtásnál a keményfa rúd végét mozgatjuk a horonyban, és a felizzott kis faforgácsok az odakészített gyúlékony anyagot meggyújtják.
Legelőször is ha valaki velünk van, az maradjon is mellettünk, még ha egy kutyáról is van szó, annak több oka is van, hideg éjszakákbban jobban megtartjuk a testhőmérsékletünket ha valaki mellettünk van, a másik fontos ok a TÁRSASÁG, ami nagyon fontos, sokat jelent ha van valaki akivel eggyütt lehet megosztani a problémákat.
Továbbá, maradjunk azon a helyen ahol elvesztünk, ne mászkáljunk össze-vissza, mert ha van mentőalakulat ami keres bennünket az úgy sokkal nehezebben talál meg, meg természtesen ha mászkálunk megnagyobb bajba keveredhetünk.
Vigyázzunk a testhőmérsékletünkre!! Ha hidegben vagyunk, húzzunk fel minden ruhát és takarjuk el a bőrünk minden kilátszó részét. Soha ne felejtsük el hogy a legfontosabb ruhadarab a sapka mert a fejen át sok hőt elveszíthetünk.
Találjunk biztonságos helyet a várakozásra, nem bújkáljunk, mert úgy a mentők nem találnak meg! A várakozó hely valami nagyobb nyitott terület közelében kell hogy legyen, mert ha jönnek a mentők, oda kiszaladva, könnyebben észrevesznek minket.
Húzz fel ha lehet valami rikítós ruhát amiben könnyebben meglátnak, jó dolog csinálni valami zászlót vagy valami jelet ami utalhat a jelenlétünkről.
A hideg talaj lehtűheti a testünket, ha le akarunk feküdni vagy ülni, figyeljünk oda hogy tegyünk valamit alánk hogy ne fázzunk fel (száraz levelet, fát,gallyat meg stb).
És a végére, csak akor hagyjuk el a búvóhelyünket ha biztosak vagyunk benne hogy nem keresnek minket, vagy biztosak vagyunk benne hogy a várakozás már nem segít. Mielőtt elhagyjuk a búvóhelyet, kőböl vagy nagyobb fa darabokból csináljunk nyilat hogy merre fele indultunk, hogy ha keres valaki bennünket tudja hogy merre mennyen...
Víz a természetben
A testsúlyunk 60%-át víz teszi ki. Minimális terhelés esetén is napi 2 liter vizet veszít szervezetünk. Ebből átlagosan 900 ml vizelettel, 600 ml izzadással, és 500 ml légzés folyamán távozik tőlünk. Amennyiben mozgás nélkül feküdnénk, akkor is kb. 1 liter vizet vesztünk naponta. Extrém megterhelésnél vagy kánikulában a napi vízveszteségünk akár 4-5-6 liter is lehet. Fontos tehát, hogy jól gazdálkodjunk a vízzel. Folyadékveszteség csökkentése: Vizet időről időre igyunk, ne várjuk meg hogy egészen megszomjazunk, de azért a spórolást se vigyük túlzásba (volt már eset hogy találtak szomjúságban elhunyt embereket, akiknek még volt kevés vizük a kulacsukban). Kevesebbet mozogjunk, és azt is lassan tegyük. Nyáron amikor nagy melegek vannak,lehetőleg éjjel mozogjunk,nappal meg árnyékba, hűvös helyre húzódjunk. A testünknek lehető legtöbb része legyen fedve, hogy ezzel is csökkentsük a kipárolgásunkat. Kerülni kell a cigizést, ne beszéljünk ha nincs rá szügségünk, ne használjunk rágógumit. Ne elégedjünk meg a pillanatnyi szükséglet meglétével, hanem törekedjünk arra, hogy mindig legyen egy-két liter víztartalék. Ne várjuk meg, hogy kiszáradjon a szánk, hanem folyamatosan pótoljuk a vizet. A kevés vízfogyasztás egyik látható bizonyossága, hogy vizeletük sötét sárgára változik.
Hol és hogy talájunk vizet? A vizet a természetben nem olyan nehéz találni (kivéve extrém helyzetekben mint pl sivatag), ha van lehetőségünk mielőtt megyünk útra nézzük meg a térképen hogy hol lehet víz (tavak, folyók) vagy kérdezzük meg a helybeli lakosságot. Ha ezt nem birtuk megcsinálni és magunkra számíthatunk van pár dolog amit jó tudni, a méhecskéknek kell sok víz, ha rájuk találunk tudhatjuk, hogy a közelben van valahol víz forrás, ugyan úgy a nemragadozó madarak estefele a víz felé repülnek, a kiszáradt folyók medreiben is birunk találni vizet ha ásunk egy kicsit. Csapadék, eső, hó. Ez iható, tiszta, de ne felejtsük el, hogy a földre leérve szennyeződik.
Pára összegyűjtése. Elsősorban réteken, füves legelőkön használható módszer. A reggeli páralecsapódás után egy pólót vagy törülközőt végighúzunk a növényzeten, mintha felmosnánk azt. Amit ezt a módszert illeti arra ügyeljünk, hogy olyan területen, ahol mezőgazdasági művelés miatt vegyszeres kezelés lehetséges, ott ne alkalmazzuk ezt a módszert. Fák odvában, út menti mélyedésben, keréknyomokban levő vizet csak a leggondosabb forralás és tisztítás után fogyasszuk. A fánál fontos, hogy ne legyen mérgező, mint a tiszafa, akác, stb..
Naplepárló ág.. Fiatal, sűrű levelű, nem mérgező ágára korán reggel nejlonzsákot húzunk, és rákötjük a száját. A nap hatására kicsapódik a víz, és a nejlonzsák aljára összegyűlik. Nem túl hatékony módszer, ezekből mindössze egy-két deciliter vízre számíthatunk naponta.
Naplepárló gödör Keressünk, vagy ássunk egy kb. 1,5 méter átmérőjű gödröt, ami legalább 1 méter mély. Tegyünk a gödör aljára egy nagyobb vödröt vagy edényt, takarjuk le fóliával, poncsóval, -amelynek nyaknyílását gondosan elkötöttük- a gödör tetejét úgy, hogy szorosan illeszkedjen a talajra. A fólia közepére tegyünk egy nagyobb követ. Fontos, hogy a fólia sehol ne érjen a gödör falához, mert az a lecsurgó vizet elnyeli. A nap hatására a pára kicsapódik a fólia gödör felöli oldalán, és belecsurog az edénybe. A kicsapódott vízmennyiséget úgy növelhetjük, hogy nedves fűvel, növényekkel körberakjuk az edényt.
Alapelv, hogy a vizet legalább 10 percig kell forralni, hogy minden élősködő teljesen elpusztuljon benne!!!
A lehülés – hipotermia
Hipotermiának hívjuk a test lehülését, az állapotot, amikor több hőt veszt a testünk mint termel. Ez a túlélési esetekbe a legnagyobb ellenfelünk, ( amerikában évente 1000 embert öl meg).A hipotermia a hideg idő, az eső, a nedvesség betegsége. Vízben akár 30%-kal gyorsabban lehűti a testünket, mint amikor szárazföldön vagyunk. A hipotermiának 3 fázisa van, és nézzük hogy már az első fázisban tegyünk ellene, különösen amikor magunk vagyunk. 1.fázis A testünk egy gépezet ami 36.8 fokon dolgozik, ha a testünk lehűl 35 fok felé úgy kezd jobban és jobban reszketni, mert így próbálja felmelegíteni magát. Érezzük hogy fázunk, különösen a kezünkön, lábainkon, és gyorsan lélegzünk. Ha nem teszünk valamit ellene, és hagyjuk hogy folytatódjon, aztán nem húzzuk ki magunkat a bajból! 2.fázis A testünk elérte a 35 fokot, nagyon fázunk, nehezebben irányitsuk izmainkat, fáradtak vagyunk, képzelődünk, ajkaink kék szinüre változnak, az arc befehéredik..Kell valakinek a segítsége, magunk már nem bírjuk. 3.fázis A testünk elérte a 32 fokot, nem reszketünk tovább, kezeinket nem birjuk használni, a pulzus és a lélegzésünk kezd lassulni – lassan haldoklunk. Itt már csak orvosi beavatkozás segíthet rajtunk! Mit tegyünk? Öltözzünk úgy, hogy több ruha réteg legyen rajtunk és melegünk legyen, ne engedjük meg hogy a meleg kiszökjön a ruhánkból. Vigyázzunk arra hogy ne izzadjunk, és ne legyen attól vizes a ruhánk. Azért fontos a réteges öltözködés. Ha csinálunk valamit és melegünk van, vegyünk le magunkról valamit. Mert amikor befejezzük azt és vizes a ruhánk gyorsan lehűlhetünk. Megfelelően védd a nyakad, fejed mert itt veszted a hő legnagyobb részét. Tartsd magad távol a széltől, nedvességtől és a nagy hidegtől. Ha lehetséges legyen nálad kalóriás étel, sok víz, tűzrevaló. Ha találunk valakit aki hipotermiában szenved, azt nézzük hogy elhúzzuk a hideg helyről, lassan melegítsük fel, ne gyorsan, tegyük tűz mellé, takarjuk be, soha ne adjunk neki mindjárt inni, alkoholt, ne maszírozzuk. Ha az ilettő a 3. fázisba van, akkor készüljünk fel arra, hogy lehet hogy kell majd újraélesztenünk. Hipotermia esetén, a következőkre figyeljünk:
Nem javasolt a dörzsölgetés, a kályhához fektetés és a forró vízbe ültetés sem. Ezen esetekben a hirtelen felmelegedő testrészekben fokozott vérkeringés indul meg, amely a vér egyenlőtlen eloszlását, ezáltal sokkot okozhat. Ne itasson továbbá alkoholt a sérülttel, mert ez tágítja az ereket, így növeli a hőleadást.
Így kell segíteni a sérültnek:
Még egy jó videó..az ajakápoló használata a túlélésben:
Menedék álcázás:
Hogyan gyújtsunk tüzet vízzel?
Ha tetszenek a leírásaim, lajkold vagy oszd meg őket a Facebook oldaladon vagy ismerőseidel Kellemes idotöltést kívánok mindenkinek!!!